A borivás hagyományának történeti gyökereit a Dél-Kaukázus termékeny völgyeiben, a mai Grúzia területén kell keresnünk.

"Grúziában találtak olyan magokat, amelyek termesztett szőlő magjainak tűnnek (alakjuk különbözik a vadszőlő magjáétól), és körülbelül Kr.e. 6000-re datálhatóak ..." (Rod Phillips, 2001: A Short History of Wine. London)

• Grúzia borkészítő tudományát széles körben elismerték az ókori világban. Az antikvitás sok kimagasló alakja, mint pl. Apollóniosz Rhodiosz, Sztrabón és Caesareai Prokopiosz, úgy beszélt a Transzkaukázusról és azon belül is Grúzia területéről a munkáiban mint az első ismert termesztett szőlőfajták földjéről. A bor és a kvevriben történő borkészítés hagyományos módszere is innen terjedt tovább Mezopotámiába, Egyiptomba, Görögországba és a világ többi részébe. Találtak a kvevrihez hasonló edényeket a Római Birodalomban, ahol ezeket "Dolium"-nak hívták; Görögországban, ahol "Pithos"-nak, és Spanyolországban, ahol "Tinaja"-nak. Még a bor mai angol nevét, a "wine"-t is könnyű a grúz "Ghvino" leszármazottjának tekinteni (ld. még: "Vin"; "Wein"; "Vine"; "Vino" ...).